Fekete Nap

Kiss Tibor – Király Farkas

Valahogy beteggé lett a Föld,
Valahogy feketébb lett a zöld,
Valahogy egyre több a méreg
A levegőben

Lehet, hogy változtatni késő,
És már írja nevünket a véső
Faragott kövekre a végső, nagy
Temetőben.

Refrén:

Maholnap feketén kel fel a Nap,
Mindenki együtt fűbe harap,
De ez a dal majd akkor is szól,
Ezt tudod jól.

Ha egyszer feketén kel fel a Nap,
Belőlünk semmi nem marad,
Nem lesz majd más, csak füst meg por –
Meg rock ’n’ roll.

Hiába minden rossz előjel,
Mégis rombolunk nagy erővel,
Azt hisszük: okosabbak vagyunk,
Mint a természet.

Szeméthegyek közt élünk egyre,
Elvágyunk egy messzi hegyre,
De nincs rá pénz (pénz, pénz) – és unjuk
Már az egészet.

Refrén
(Parlando:)

Eltörnek a fiolák. Ömlenek névtelen napok és szerek.
Égitesteket kerget-bolyongtat az idő, autógumikat vet ki magából a Föld, az Anya.
A gépeken rozsda születik, vastagodón rajtuk megül. Az ég csodaszürke.
Házad udvarán gödröt áss, öntözz. Gondosan, óvatosan: miből lettél és mivé leszel, eszedben tartsd.
Ültess életfát. Majd növekvő árnyékában tűnődj: zuhanás a jelen, nem felemelkedés.

Elpazaroltuk a Föld erejét,
De holnap az életünk lesz a tét,
Ha odafigyelsz, már láthatod
Hogy közel a vég.

Már ébredeznek a forró lángok,
Hamufelhők, gyilkos hullámok,
Eljött az idő, hogy észre térj,
Te emberiség.

Refrén

Refrén 2.:

Mert holnap feketén kel fel a Nap,
Mindenki együtt fűbe harap,
S ez a dal majd hiába szól,
Ezt tudom jól.

Ha egyszer feketén kel fel a Nap,
Belőlünk semmi nem marad,
Nem lesz majd sör, nem lesz majd bor,
Nem lesz a kasszák előtt sor,
Nem lesz majd más, csak füst meg por –
Meg rock ’n’ roll!