Kiáltás

Kiss Tibor – Király Farkas

Nézd, amíg nézheted,
Fiatal életed hogy őrlődik szét.
Kérd, amíg kérheted,
A nagy ígéretet, hogy nem hiába élsz.
Mert a holnapod még függönyök mögött,
Mert a jövődet még elrejti a köd.
Markod a semmit szorítja, szemed a füst elvakítja,
Így botorkálsz a betonházak között.

Te is hallod a furcsa hangot,
Amely széjjeltép belül.
Ez nem átok, nem ez vár rátok,
Csak reméld, hogy a vihar majd elül.
Hiszen a holnapod még függönyök mögött.
Jobb lesz, ha a függönyt ellököd.
A markod mindent szorítson,
Szemed a füstön átlásson,
És erős legyél a betonházak között.

Refrén:

Kiálts, kiálts, kiálts, – te, aki mindig mindenért kiállsz.
Sikolts, sikolts, sikolts, – te, aki mindenért beszólsz.
Üvölts, üvölts, üvölts, – újabb napokat hiába ne tölts.
Néma ne légy – a sötétségből legyen elég!

Hiszen a holnapod még függönyök mögött.
De megismered, ha a függönyt ellököd.
A markod mindent szorítson,
Szemed a füstön átlásson,
A rock’n’roll vezessen az álmok között.

Refrén