Tébolyult világ

Kiss Tibor – Kiss Ágnes

Tébolyult a világ – őrült emberek…
A nyugalmat keresném, de békét nem lelek.
Keresem, de nem találom szemedben a szikrát.
Érzem, hogy mennem kell, el innen… tovább!

Akartam, küzdöttem, hogy lássam: mennyit ér…
Harcoltam, vágyódtam – a jó nagy semmiért!
„Szabadság, szerelem – e kettő kell nekem”
Nélkülük semmit nem ér rongyos életem.

Refrén:

Teszed a dolgod, de nem tudod miért
Húzod az igát, aprópénzekért
Társad a magány, de még ő is elhagyott…
Hát itt az idő: fogd a csomagod!

Elmegyek, itt hagyok mindent, ami fáj!
Itt már jobb nem lehet, indulni muszáj.
Akartam, küzdöttem, de betonfal ölelt
Örökre itt hagyom e tébolyult helyet!

Csalódtam benned is, már nincs, mi visszatart.
Fuldoklok a jelenben és messze még a part.
Szabadság, szerelem itt nem terem nekem:
Tovább kell indulnom, míg meglelem helyem!

Refrén
Refrén 2.:

Teszed a dolgod, de mégsincs örömöd
Szemedben állandó a ború és a köd.
Talán még találhatsz pár szép napot:
Hát itt az idő, fogd a csomagod!